hematológia

Hősokk fehérje gátlók, hiszton-deacetiláz inhibitorok és AKT protoonkogén gátlók. A myeloma multiplex terápiája több évtizedes stagnálás után az elmúlt időben robbanásszerű fejlődésen ment keresztül. A myeloma multiplex terápiája több évtizedes stagnálás után az elmúlt időben robbanásszerű fejlődésen ment keresztül. Az új, korszerű készítmények megjelenésével a rezisztens és relabáló betegek gyógyulási, túlélési esélyei is javultak. Cikksorozatunk befejező részében a hősokk fehérje gátlókat, a hiszton deacetiláz inhibitorokat és az AKT gátló hatású szereket mutatjuk be.

A myeloma multiplex terápiája több évtizedes stagnálás után az elmúlt időben robbanásszerű fejlődésen ment keresztül. Az új, korszerű készítmények megjelenésével a rezisztens és relabáló betegek gyógyulási, túlélési esélyei is javultak. Legutóbb az új generációs proteasosoma inhibitorokat mutattak be, jelen munkánkban pedig az immunomoduláló ágensekkel és alkiláló szerekkel kapcsolatos eredményekről számolunk be.

A myeloma multiplex (MM) és az ismeretlen eredetű monoklonális gammopathia (MGUS – Monoclonal Gammopathy of Uncertain Significance) familiáris vagy herediter formáival kapcsolatban csak nagyon kevés ismeret áll rendelkezésünkre.

Empson és társai metaanalízisükben kiterjedten vizsgálták azokat a kutatásokat, amelyek a visszatérő vetélések és magzati elhalások prevencióját érintik olyan nőbetegek körében, akiknél a CL-ELISA és többféle LA assay segítségével tartós antitest pozitivitás igazolható.

Az instabil hemoglobin betegség számos ritka genetikai variációt magába foglaló gyűjtőfogalom.

A CLL elsősorban a 60 évnél idősebb korosztályban fordul elő, így kezelésénél gyakran problémát jelent az egyéb társuló krónikus betegségek jelenléte is.

A myeloma multipex kezelésében az elmúlt néhány év során az új generációs gyógyszerek megjelenésével robbanásszerű fejlődés következett be. Az elkövetkező időben fog eldőlni, hogy az új terápiás módszerek milyen kombinációban alkalmazva eredményezik a legkedvezőbb túlélési adatokat, s van-e létjogosultsága az egyénre szabott, „rizikó-adaptált” kezeléseknek.

A legutóbbi közleményünkben a plasmocytoma klinikumával kapcsolatos tudnivalókat foglaltuk össze. A jelenlegi munkában a saját gyakorlatunkból válogattunk három érdekes esetet.

Nyilvánosságra hozták a RE-COVER vizsgálat eredményeit. Az Amerikai Hematológiai Társaság éves ülésén ismertetett kutatás alátámasztotta, egy új, szájon át szedhető véralvadásgátló hatékonyságát, amely nemcsak eredményes ellenszer a visszatérő tromboembólia megelőzésére, hanem kevesebb vérzéssel is jár, mint az eddig alkalmazott terápiák.

A plasmocytoma a plasmasejtes dyscrasiák közé tartozó ritka megbetegedés.

Úgy tűnik, hogy az antikoagulálás befejezése után, főként tranziens rizikófaktorok hiányában visszatérő VTE fellépése a nem kielégítő antikoagulálás (INR 2-3 között) következménye, bizonyítva ezzel, hogy a kísérő betegségek miatt kialakuló vérzés kockázata nem magasabb.

Ahhoz, hogy a malignus lymphomák kezelésében alkalmazott terápiás modalitások hatékonysága összehasonlítható legyen, nagy szükség volt már egy egységes, nemzetközileg elfogadott kritériumrendszerre, mely a terápiára adott választ értékeli.

A haematopoieticus őssejt-transzplantáció számos, terápiarefrakter hematológiai és immunológiai kórkép kezelésében alkalmazható eredményesen.