reumatológia

Cyclosporin-A, kotikoszteroidok, NSAID (non-szteroid gyulladáscsökkentők).

A sulfasalazine (SSZ) és az azathioprine (Aza).

Amerikai szerzők közöltek több esetet anti-TNF-α terápia mellett kialakuló glomerulonephritisről (GN). Az anti-TNF-α terápia rheumatoid arthritisben (RA) autoantitest termelődéshez vezethet, vasculitist okozhat, de általában a renális komplikáció ritka.

Fokozottan ügyelniük kell az időseknek a D-vitaminpótlásra, mivel ez a vitamin nagyon fontos az izmok és a csontsűrűség szempontjából, védelmet nyújthat az esések és a csonttörés ellen.

Ebben a fejezetben a biszfoszfonátokról illetve a terhességgel kompatbilis bázisterápiás szerekről kapunk összefoglalót.

Gyógyszerek, melyek a fogamzásig alkalmazhatóak I.

Leflunomide, abatacept, rituximab.

Rheumatoid arthritises (RA) nőbetegek esetében a terhesség limitálja az immunszuppresszív szerek alkalmazhatóságát A MTX-ot tartalmazó kombinációk nem adhatók teratogén mellékhatások és foetusra nézve bizonyított biztonságosság hiányában.

A köszvény kezelésében több támadásponton avatkozhatunk be a patomechanizmusba, így xantin oxidáz gátlókkal (allopurinol, febuxostat), a renális kiválasztásra ható gyógyszerekkel (sulfinpyrazone, benzbromarone, probenecid), a gyulladásos válasz mérséklésébe (NSAID-ok, kortikoszteroidok, colchicine, IL-1 gátlók), illetve a humán szervezetben hiányzó uricase-t pótló szerekkel melyeknek szerepe a húgysav allantoinná való alakításában van (rasburicase, PEG-uricase). A fenti hatóanyagok nem mindegyike érhető el hazánkban, illetve 1-2 gyógyszert ki is vontak a forgalomból.

A TNF-α egy multifunkciós proinflammatórikus citokin, ami szolubilis és membránhoz kötött formában egyaránt jelen van a szérumban.

Az utóbbi években az állkapocs osteonecrosis incidenciája a biszfoszfonát terápia komplikációjaként növekedést mutat, ez mind a reumatológiában illetve egyéb társszakmákban dolgozó orvosokat érinti.

A szerzők ebben a vizsgálatban arra kerestek választ, hogy milyen hatékonyságú a rituximabbal (RTX) való re-treatment azon rheumatoid arthritises (RA) betegek esetében akik kezdetben non-reszpondernek bizonyultak.

A következő ajánlásokban a guideline a PMR differenciál diagnózisát, terápiára való reagálást, monitorozást, relapsus kezelését illetően nyújt útmutatást. Mindenképpen figyelembe kell vennünk, hogy izolált laboratóriumi eltérések típusos klinikai tünetek nélkül nem indokolják az immunszuppresszív terápia bevezetését.