Az intersticiális tüdőbetegség (ILD) a parenchymás tüdőbetegségek változatos csoportját foglalja magában, amit különböző mértékű gyulladás és/vagy fibrózis jellemez. Az ILD-ben szenvedő betegek gyakran szorulnak kórházi kezelésre, sokuk intenzív osztályra kerülnek, leggyakrabban légzési elégtelenség miatt. Az ILD diagnózisa és kezelése az intenzív osztályon egyedülálló kihívást jelent.
A hyperkalemia egy, a klinikai gyakorlatban gyakran előforduló, potenciálisan életveszélyes állapot, különösen a krónikus vesebetegségben, szívelégtelenségben, cukorbetegségben és magas vérnyomásban szenvedő, valamint a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer gátlóival (RAASi) kezelt betegek körében.
Az Egyesült Államokban körülbelül 10,55 millió felnőtt szenved pitvarfibrillációban (AF). Az AF a stroke, a szívelégtelenség, a szívinfarktus, a demencia, a krónikus vesebetegség és a halálozás fokozott kockázatával jár.
Az aldoszteront a mellékvesekéreg zona glomerulosájában termelődő mineralokortikoid hormonként kategorizálják. Az aldoszteron jelentős hatást fejt ki a nátrium- és vízvisszatartásban, valamint a szív remodellingjében, elősegítve a fibrózist, és ezeket a káros hatásokat idővel a mineralokortikoid receptor antagonisták (MRA) ellensúlyozták. A spironolakton, egy széles körben használt és hatásos nem-szelektív MRA, azonban súlyos mellékhatásai vannak, mint a gynecomastia és a hyperkalemia. Az eplerenon, egy másik második generációs MRA, bár nem-szteroid és szelektív, hyperkalémiát okoz és károsan befolyásolja a vesefunkciókat.
A spironolakton rutinszerű adása a szívinfarktus (MI) utáni betegeknek nem csökkentette a CLEAR SYNERGY (OASIS 9) vizsgálatban a társeredmények egyikét sem. Ugyanakkor felmerült az a feltételezés, hogy a mineralokortikoid-receptor-antagonista csökkentheti az új vagy súlyosbodó szívelégtelenséget. És bár a vizsgálatban magas volt a tanulmányban szereplő gyógyszerek abbahagyásának aránya, a kezelés során végzett elemzés azt sugallta, hogy a spironolakton mindkét elsődleges kimenetelre nézve előnyös.
Egy kutatás meggyőző bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a gastroesophagealis refluxbetegség (GERD) befolyásolhatja a legfontosabb kardiovaszkuláris kockázati tényezőket, beleértve a vérnyomást, a lipid profilokat és a szívbetegségek kockázatát.
Egy vizsgálat az elhízás, valamint a kismedencei prolapszus (POP) kockázatának összefüggését vizsgálta.
Egy EULAR munkacsoportot hívtak össze a reumás és mozgásszervi betegségek (RMD-k) esetén alkalmazandó életmódjavító ajánlások kidolgozására. Ebben a dokumentumban az étrendnek az RMD-k progressziójára gyakorolt hatásával kapcsolatos szakirodalmát tekintették át.
A University of Virginia School of Medicine kutatói felfedezték, hogy a magas vérnyomás hosszú távú kezelésére általánosan felírt gyógyszerek hogyan pusztíthatják el a vese képességét a vér szűrésére és tisztítására. A felfedezés megnyitja az utat a magas vérnyomás és más érrendszeri betegségek kezelésének jobb módszerei előtt.
A policisztás ovárium szindróma (PCOS) gyakran elhízással jár, a testsúly kordában tartása pedig javíthatja az endokrin, illetve kardiometabolikus jellemzőket. Egy kutatás célja annak értékelése volt, hogy a topiramát (TPM) alkalmazása a metformin (MTF) mellett milyen hatással van a testsúly szabályozására, valamint a hormonális és metabolikus értékekre PCOS-ben szenvedő nők esetében.
Egy új 10 napos kezelési mód, ami magába foglalja a szájon át szedhető, kálium-kompetitív savblokkoló vonoprazant, valamint a levofloxacint és az amoxicillint, szignifikánsan hatékonyabb volt a Helicobacter pylori fertőzés felszámolásában, mint az omeprazol, amoxicillin és klaritromicin hármas terápia - derült ki egy randomizált, többközpontú vizsgálat eredményeiből. A vonoprazannal végzett hármas terápiás kezelés általában jobban tolerálható volt, mint a 14 napos omeprazol-alapú kezelés.
A mesterséges intelligenciával támogatott kolonoszkópia (AIAC) a számítógéppel támogatott felismerési (CADe) technológiával javíthatja az adenómák felismerési arányát (ADR), de emellett a nem neoplasztikus elváltozások nagyobb mértékű felismerésével és eltávolításával is jár, az American College of Gastroenterology (ACG) 2024-es éves tudományos ülésén bemutatott tanulmány szerint.
Németországban több mint 10 millió ember szenved krónikus vesebetegségben (CKD), ami egy súlyos és visszafordíthatatlan állapot. A végstádiumban a betegek rendszeres dialízisre vagy veseátültetésre szorulnak, és a vesefunkció csökkenésével a szív- és érrendszeri kockázat is nagymértékben megnő. A Német Nefrológiai Társaság (DGfN) szerint négyből három beteg nem tud az állapotáról, részben azért, mert a vesefunkció csökkenésének akár 90%-a tünetmentesen is bekövetkezhet.