Az abszolút vashiány, amit alacsony vasraktárként határoznak meg, vérszegénységgel vagy anélkül, világszerte körülbelül 2 milliárd embert, az Egyesült Államokban pedig a felnőttek 14%-át érinti. A vashiányos vérszegénység, amit az alacsony vasraktárak miatti alacsony hemoglobinszintként határoznak meg, világszerte körülbelül 1,2 milliárd embert érint, köztük 10 milliót az USA-ban.
Korlátozott számban, de készültek vizsgálatok arra vonatkozóan, hogy a D-vitamin vagy az omega-3 zsírsavak (n-3 FA-k) pótlása előnyös lehet-e a telomerek fenntartása szempontjából - a nagy, randomizált klinikai vizsgálatokból származó bizonyítékok azonban hiányoznak.
A tápanyag-stimulált hormonreceptorokat (NuSH) célzó gyógyszerek kifejlesztése drámai változást hozott a testtömeg-szabályozás terén, mivel ezek 10%, 20%, sőt 30%-os súlycsökkenést is el tudnak érni a betegek jelentős részénél. Emellett e készítmények betegségmoduláló tulajdonságai is meggyőzőek. Az indikációk közé tartozik a szív- és érrendszeri kockázat csökkentése, az obstruktív alvási apnoe, valamint a cukorbetegség kezelése, az újonnan felmerülő bizonyítékok pedig alátámasztják a szívelégtelenségre, illetve krónikus vesebetegségre gyakorolt kedvező hatást.
A stressz által indukált hiperglikémia (SIH) az akut vagy krónikus stresszre adott fiziológiai válasz, amit a vércukorszint emelkedése határoz meg. Mind a cukorbetegeknél, mind a diabéteszben nem szenvedő embereknél előfordul; különösen az akut vagy súlyos megbetegedéssel küzdők esetében gyakori. A SIH kialakulását a katekolaminok, a kortizol és a gyulladásos mediátorok, például a citokinek közötti komplex kölcsönhatások jellemzik, amelyek a máj fokozott glükóztermeléséhez, illetve inzulinrezisztenciához vezetnek. Míg az enyhe vagy mérsékelt SIH védelmet nyújthat a stressz alatt, a tartós vagy túlzott hiperglikémia súlyosbíthatja a szervezet gyulladásait, illetve az oxidatív stresszt, hozzájárulva a kedvezőtlen kimenetelhez olyan állapotokban, mint az akut szívinfarktus, a szívelégtelenség vagy az agyi érrendszeri betegségek.
Egy több mint 42 ezer túlélőre kiterjedő metaanalízis szerint azoknál a nőknél, akiknél az emlődaganat diagnózisának idején metabolikus szindróma állt fenn, jelentősen nagyobb volt a daganat kiújulásának és halálozásának kockázata, mint azoknál, akik nem szenvedtek ebben a megbetegedésben.
Az akut ST-elevációs szívinfarktusos betegek (STEMI) körében végzett országos vizsgálat célja a késleltetett reperfúzió és az enyhén vagy közepesen csökkent, illetve súlyosan csökkent bal kamrai ejekciós frakció (LVEF) közötti kapcsolat vizsgálata volt.
A glükagonszerű peptid-1 receptor agonisták (GLP-1RA-k) és a nátrium-glükóz kotranszporter-2 gátlók (SGLT2i) valamint az Alzheimer-kór és a kapcsolódó demenciák (ADRD) kockázata közötti összefüggést még nem sikerült megerősíteni.
Egy új gyógyszer gyors szövetségi jóváhagyást kapott a primer immunglobulin-A nefropátia (IgAN) néven ismert súlyos vesebetegségben szenvedő felnőttek számára. A gyógyszer napi egyszeri adagolású, nem szteroid tartalmú tabletta, amit a szokásos támogató kezelés mellett lehet szedni proteinuria csökkentésére.
A Staphylococcus aureus (S.aureus), egy gram-pozitív baktérium, világszerte a bakteriémia okozta halálozás vezető oka; az esetek mortalitási aránya 15%-30%, a becslések szerint pedig évente 300 ezer haláleset történik.
Nincsenek használható kezelések a májcirrózis súlyos szövődményeinek megelőzésére. A simvastatin és a rifaximin jótékony hatást mutatott májcirrózisban. Egy vizsgálat azt mérte fel, hogy a rifaximin-nel kombinált simvastatin javítja-e a dekompenzált májcirrózisban szenvedő beteg betegség kimenetelét.
A COVID-19 közegészségügyi vészhelyzet katalizálta a kizárólag videó- és hangalapú telemedicina látogatások széles körű bevezetését. Ez az elterjedés rávilágított az életkor, a faji és etnikai hovatartozás, valamint az előnyben részesített nyelv szerinti egyenlőtlenségekre. Kevés tanulmány vizsgálta, hogy az egészségügyi rendszerekben történő telemedicina bevezetésének különbségei miként befolyásolták ezeket az egyenlőtlenségeket.
Az autoszomális domináns policisztás vesebetegségben (ADPKD) szenvedő betegeknél a betegség progresszióját enyhítő egyetlen terápia a tolvaptan, egy vazopresszin V2-receptor-antagonista. Kevés adat áll rendelkezésre a hosszú távú tolvaptannal kapcsolatos valós adatokra vonatkozóan és limitált a korlátozott követés, a kis betegcsoportok vagy a kontrollcsoport hiánya miatt. Ez a kutatás a tolvaptan hosszú távú hatását vizsgálta veseműködésre és a vese térfogat növekedésére. Megvizsgálták továbbá a hosszú távú kezelés hatékonyságának mutatóit.
A bacteraemia és a szepszis hagyományosan folyamatos intravénás (IV) antibiotikum-terápiát igényelt. E tanulmány célja annak értékelése, hogy a bacteraemiás és szepszisben szenvedő betegek kezelésében a korai váltás orális antibiotikumokra nem rosszabb-e a folyamatos intravénás antibiotikum-terápiánál.