reumatológia

A glükokortikoidok az orvosi gyakorlatban széles körben alkalmazott gyulladáscsökkentő gyógyszerek. A szisztémás glükokortikoidok immunszuppresszív hatása és a fertőzésekre való fokozott fogékonysága széles körben ismert. A gyakran alkalmazott dózisfüggő modell azonban nem biztos, hogy pontosan megjósolja a fertőzés kockázatát minden, hosszan-tartó glükokortikoidokkal kezelt betegnél.

Az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) jóváhagyta a palovarotént (Sohonos), a ritka és súlyos fogyatékosságot okozó csontbetegségben, a fibrodysplasia ossificans progressivaban (FOP). Az Egyesült Államokban körülbelül 400, világszerte pedig 900 embert érintő FOP egy autoszomális domináns állapot, amelyben a csontosodás a test olyan kötőszöveti területein alakul ki, ahol normális esetben nincs jelen (heterotóp csontosodás), például a szalagokban, az inakban és a vázizmokban. Ez a mobilitás és a funkciók súlyos korlátozásához vezet olyannyira, hogy az emberek elveszítik az önellátás vagy az öngondoskodás képességét. A legtöbben 30 éves korukra teljesen rokkanttá válnak, és a várható átlagos élettartam 56 év, a halál oka gyakran a mellkas körüli csontképződés, ami korlátozza a légzést.

A methotrexát (MTX) egy könnyen hozzáférhető gyógyszer, amelyet először 1948-ban alkalmaztak, és azóta számos indikációban alkalmazzák.

Egy retrospektív kohorsz vizsgálat az Egyesült Királyság elektronikai adatbázisában elvégzett vizsgálat során olyan felnőttek (≥18 évesek) adatait gyűjtötte össze, akiknél immunmediált gyulladásos betegséget diagnosztizáltak, és akiknek a háziorvosuk 2007-19 között hat hónapig vagy annál hosszabb ideig metotrexátot írt fel.

A 2000-es években megjelent számos esetjelentés azt jelezte, hogy a demyelinizáclós betegségek súlyos mellékhatásként jelentkezhetnek a TNF-alfa-gátlók (TNF-α-gátló) kezelését követően. A biológiai terápiás regiszterekből származó kezdeti adatok azonban nem tudták ezt kellően tisztázni.

A vizeletbiomarkerek egy panelje a proteinúria mérésénél jobban megjósolhatja, hogy mely lupus-nephritisben szenvedő beteg reagál a kezelésre, derül ki a szisztémás lupus erythematosusról szóló nemzetközi kongresszuson tartott előadásból.

A tartósan alkalmazott csontritkulás elleni gyógyszerek a törést követően csökkenő halálozási kockázatot eredményeznek - derül ki az új adatokból.

Az állami egészségbiztosítási programokban az előzetes engedélyezés egyszerűsítésére vonatkozó új szabályoknak foglalkozniuk kell a lépcsőzetes terápiás irányelvekkel, és 24 órás jóváhagyási folyamatot kell előírniuk a sürgős kérelmekhez, az Amerikai Reumatológiai Kollégium (ACR) új észrevételei szerint.

A hidroxiklorokint minden szisztémás lupus erythematosusban szenvedő betegnek ajánlják, és gyakran alkalmazzák más gyulladásos állapotok esetén is, de hosszú távú mellékhatásként látást veszélyeztető retinopátia a kezelés során előfordulhat.

A direkt orális antikoagulánsok (DOAC) hatékonysága és biztonságossága a trombotikus antifoszfolipid szindrómában szenvedő betegek esetében továbbra is ellentmondásos.

Az interleukin (IL)-6-nak a gyulladásos válaszban betöltött szerepe miatt nagy jelentősége van a rheumatoid arthritis (RA) patogenezisében. A RA-ban alkalmazott jelenlegi IL-6-irányított terápiák, nevezetesen a sarilumab és a tocilizumab, a receptort célozzák.

Az Omikron BA.1 és BA.2 elleni neutralizáló képesség szintje a harmadik COVID-19 vakcinázást követően a szüneteltetett vagy folyamatos metotrexát (MTX) terápiában részesülő betegeknél nem egyértelmű.

A vas túlterheléssel - szérumferritin > 1000 µg/L vagy hemokromatózis vagy thalassémia diagnózissal - rendelkező betegeknél 60%-kal nagyobb valószínűséggel fordult elő csontritkulás egy maximum 10 éves követés során, mint az ennek megfelelő kontrollbetegeknél, egy nagy vizsgálatban.