Med. et Jur.

A kártérítési perek számának növekedésével egyre gyakoribbá válik a védekező orvoslás/defenzív medicina jelensége, amely az egészségügyi költségvetést jelentősen megterhelheti.

Az egyes egészségügyi intézmények fizetőképességét veszélyeztető orvosi műhiba perek számának gyakran hivatkozott gyarapodása, illetve a jogcímek és az indokok tekintetében mutatkozó változások jól ismertek.

Napjainkban az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban is az állampolgárok egyre tudatosabb fogyasztói magatartásának lehetünk tanúi, az egészségügyi ellátás szolgáltató jellege egyre inkább előtérbe kerül.

Mégsem lehet népszavazást tartani a várólisták lerövidítéséről, mert a Kúria - megváltoztatva a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) korábbi határozatát - megtagadta a kérdés hitelesítését. A kezdeményezés a civilek által indított rendszerbontó népszavazási kérdések közé tartozott.

A rák gyakori betegség, és sokan meg is halnak rákban – de nem annyian, mint korábban. A 21. században a rákdiagnózis már nem egyértelmű halálos ítélet, hiszen nagyon sok esetben – helyes magatartással – a rákos megbetegedés elkerülhető, és a megbetegedettek felét meg lehet gyógyítani.

A korábbi eljárásjogi törvényünk egyáltalán nem tette lehetővé a védelem számára, hogy, igazságügyi szakértőt felkérve, az ilyen módon beszerzett szakvéleményt a hivatalból eljárt szakértő véleményével azonos módon értékeljék a büntetőeljárásban. A hatályos Be. szakított a korábbi mereven elutasító szemlélettel.

Napjainkra az egészségügyi ellátás szolgáltató jellege előtérbe került, a korábban tekintélyelvű orvos-beteg viszony egyenrangú partneri viszonnyá változott, melynek következtében a szolgáltatás minősége is gyakrabban kérdőjeleződik meg, csökken a toleranciaszint a nem megfelelő vagy nem megfelelőnek ítélt szolgáltatások tekintetében, nő az ellátás igénybevételével kapcsolatos konfliktusok száma.

A biztosítási szerződés megkötésekor nem látható előre, hogy több évtizedes távlatban hogyan fog megváltozni az egész veszélyközösség kockázata (várható élettartam, egészségügyi beavatkozások költségei stb.). Ebből kifolyólag a szerződéseket a növekvő költségek miatt a biztosító hosszútávú teljesítőképességének megőrzése végett rendszeresen módosítani kell.

Az új Ptk. az 1959-es Ptk. 567. § (1) bekezdésétől eltérően a biztosítási szerződésre vonatkozó szabályokat nem minősíti általánosan klaudikálóan kógensnek (egyoldalúan kötelezőnek) a szerződő fél, a biztosított, valamint a kedvezményezett javára.

Augusztus 1-jén lép hatályba az egészségügyi alapellátási törvény, amely azt is rögzíti, hogy az alapellátás továbbra is önkormányzati feladat marad, az orvosok segítséget kapnak a praxisvásárláshoz, valamint kedvezményekkel ösztönzik a részvételt az állami szűrővizsgálatokon.

Az Európai Bíróságnak kellett megválaszolni a címben feltett kérdést, miután olasz bírák keresték meg a bírói fórumot, és kérték előzetes állásfoglalásukat, hogy jogerős döntést hozhassanak.

Egy tavaly év végén megrendezett konferencián Dr. Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár közölte: a magán- és közfinanszírozott egészségügyi ellátás egyértelműen elválik a jövőben. Jelen cikkünk tanulsága szerint valóban vegyes a megítélése annak, mennyire van, lehet helye a privát fizetős ellátás lehetőségének egy állami intézmény falain belül, ugyanakkor a szolgáltatások bármely formáját tekintjük, fontos, hogy egyértelmű kommunikáció legyen azok valós tartalmát illetően.

Az egészségügyben elrendelhető ügyeletre vonatkozó speciális munkajogi rendelkezések ismeretét sohasem árt felfrissíteni, ezért a jelen cikkben az egészségügyi ügyelet elrendelésének, beosztásának lehetőségei, szabályai kerülnek áttekintésre.