Szakma

Az inzulin érát követően a 2-es típusú diabétesz kezelésére sorra jelentek meg az orális készítmények, illetve az injekciós, non-inzulin alapú terápiás lehetőségek. Hiába rendelkezünk modern, jól kombinálható készítményekkel, napjainkban a diabétesz kezelése egyáltalán nem egyszerű feladat.

Ma már egyre gyakoribb, hogy úgy keresik fel az édesanyák a gyerekorvost, de akár a felnőttek a háziorvosukat, gyógyszerészüket, hogy ajánljon valamilyen természetes megoldást a köhögés csillapítására. Nem szeretnének azonnal erős gyógyszeres kezelést, keresik azokat a megoldásokat, amelyek kevés mellékhatással bírnak és mégis hatékonyak.

A pikkelysömörben szenvedő gyermekek között a fekete bőrű fiú gyermekek körében szignifikánsan nagyobb valószínűséggel fordul elő palmoplantáris pikkelysömör.

A podiatriai fertőzések gyakoriak a cukorbetegségben szenvedő és a cukorbetegségben nem szenvedő betegek körében. A biofilm kimutatása segítené a lábfertőzések súlyosságának meghatározását és a kezelésükre irányuló megelőző stratégiákat. A szerzők a podiatriai fertőzések klinikomikrobiológiai profilját vizsgálták.

Az aranyérbetegséget az emberiség régóta ismeri, az első orvostörténeti leírás Kr. u. 37-ből származik. Aulo Cornelio Celso római orvos-enciklopédista De Medicina című értekezésének hetedik könyvében foglalkozik a proktológiai betegségekkel, egyebek között az aranyérrel¹. Nem tudjuk, hogy akkoriban milyen volt az előfordulási gyakorisága, de ma az aranyér-betegség a végbél leggyakoribb kóros elváltozása. Előfordulása a felnőtt lakosság körében meghaladhatja a 30%-ot, de az 50 éven felülieknél az érintettség az 50%-ot is elérheti².

A rendkívül népszerű fogyókúrás szer, a semaglutid (amelyet Wegowy néven hagytak jóvá fogyókúrás szerként és Ozempic néven a 2-es típusú diabéteszhez, Novo Nordisk) szeptember végén két, a gyógyszerbiztonsággal kapcsolatos címkézési kiegészítést kapott az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivataltól (FDA) az Ozempic készítményre.

A stroke utáni kognitív károsodás (PSCI) a stroke-túlélők mintegy felénél fordul elő. Halmozott bizonyítékok arra utalnak, hogy a stroke funkcionális kimenetele rosszabb a nőknél, mint a férfiaknál. Továbbra sem ismert azonban, hogy a PSCI előfordulása és jellemzői különböznek-e férfiak és nők között.

Azoknál a nőknél, akiknél 70 éves koruk után történik emlőrákszűrés, jelentős a túldiagnosztizálás kockázata. A túldiagnosztizálás - az olyan daganatok felismerésének és kezelésének kockázata, amelyek soha nem okoztak volna problémát az egyén élete során - egyre inkább az emlőrákszűrés káros hatásaként ismert; a probléma mértéke azonban az idősebb nők körében továbbra is bizonytalan.

Ez a kézirat gyakorlati ajánlásokat mutat be a neuromyelitis optica spektrumzavarokkal (NMOSD) kapcsolatos akut rohamok kezelésére és az ezt megelőző immunterápiák alkalmazására.

A felnőttkori Still-kór (AOSD) egy ritka betegség, amelyet láz, kiütés és arthralgia/arthritis jellemez. A legtöbb AOSD-t kezelő orvos Hollandiában évente <5 beteget kezel. Jelenleg nincs nemzetközileg elfogadott kezelési irányelv az AOSD-re. Egy Delphi-panel lebonyolítása során, konszenzus elérésére törekedtek az AOSD-ben szenvedő betegek diagnosztizálási és kezelési stratégiáival kapcsolatban mely eredmények kezelési algoritmus alapjául szolgáltak.

A gram-pozitív baktériumok által okozott bakteraemiás betegeknél fennáll a fertőzéses endokarditisz (FE) kockázata. Mivel az FE hosszú antibiotikusmkezelést és időnként szívbillentyű műtétet igényel, nagyon fontos az FE-ben szenvedő betegek azonosítása.

A glükokortikoidok az orvosi gyakorlatban széles körben alkalmazott gyulladáscsökkentő gyógyszerek. A szisztémás glükokortikoidok immunszuppresszív hatása és a fertőzésekre való fokozott fogékonysága széles körben ismert. A gyakran alkalmazott dózisfüggő modell azonban nem biztos, hogy pontosan megjósolja a fertőzés kockázatát minden, hosszan-tartó glükokortikoidokkal kezelt betegnél.

A hirtelen szívhalál (SCD) a kardiovaszkuláris halálesetek nagy százalékát okozó állapot, amelynek leggyakoribb oka a kamrai tachyarrhythmia. Az SCD-nek vannak olyan jelei és tünetei, amelyek spontán, minden figyelmeztetés nélkül jelentkeznek és halálosak. Annak ellenére, hogy a preventív erőfeszítések a legnagyobb kockázatú népességkategóriákban a szubkután beültetett kardioverter-defibrillátorok (S-ICD) használatára összpontosítanak, az SCD-k nagy számban fordulnak elő a normál népességben és olyan embereknél, akiknek nincs dokumentált szívbetegségük. Ezért az SCD elsődleges megelőzésének valamilyen életképesebb stratégiának kellene lennie az általános népesség számára, figyelembe kellene vennie a megelőző orvoslás formáját öltő intézkedéseket, mint például, hogy többet tudjanak a genetikai hajlamról, a halálos kimenetelű ritmuszavarok családi előzményeiről, az ismeretlen okú szinkópákat követő folyamatos felügyeletről stb.