Életstílus

A kutatás, amelyben több száz 10–19 éves fiatalt kérdeztek meg különböző országokban, megmutatta, hogy a digitális élet egyszerre lehet forrása örömnek és stressznek, és a tinik szeretnék, ha ezt a felnőttek is valóban látnák és értenék.

Sokan közülünk legalább egyszer belevágtunk már valamilyen kemény diétába. Megfogadtuk, hogy mostantól nem eszünk kenyeret, cukrot, vacsorát, vagy épp csak salátán élünk, mert azt hittük, ez a gyors és biztos út a fogyáshoz. Az elmúlt évtizedek kutatásai azonban egyre világosabban mutatják: ezzel a logikával gyakran saját magunk ellen dolgozunk.

Sokszor mondjuk, hogy az agy olyan, mint egy izom: ha használjuk, erősödik, ha nem, ellustul. De vajon ez csak egy jól hangzó hasonlat, vagy tényleg igaz? Egyre több kutatás és tapasztalat mutat arra, hogy az elménk valóban formálható. Amit nap mint nap csinálunk – tanulás, figyelem, gondolkodás, akár játékos feladatok –, mind nyomot hagy az agyunk működésében.

Sokan közülünk hallottuk már azt a mondatot, hogy „harmincöt után már nem a régi a test”. Mintha létezne egy láthatatlan határvonal, ahol egyszer csak nehezebben megy a futás, tovább tart a regenerálódás, és a régi lendület eltűnik. De vajon valóban így működik a szervezetünk, vagy inkább egy jól bejáratott mítosszal állunk szemben?

Amikor a középkorról hallunk, sokunknak valami sötét, poros és brutális kép jut eszébe: pestis, véres hadjáratok, fájdalom, nyomor és félelem minden sarkon. Ez az elképzelés részben valós – de részben túlzás is, amit a kultúránk és a popkultúra erősített meg bennünk. Ha egy kicsit közelebbről megnézzük azt az időszakot, rájövünk, hogy voltak nehézségek, de nem minden nap volt vér és horror. A középkor nem volt egységes, nem volt „állandó sötétség” – hanem egy több évszázadon átívelő, változó és összetett társadalmi valóság.

Sokszor úgy gondolunk az olvasásra, mint kellemes időtöltésre: leülünk egy könyvvel, kikapcsolunk, elmerülünk egy történetben. Pedig közben valami sokkal izgalmasabb dolog történik velünk. Az agyunk nemcsak befogadja a szavakat, hanem aktívan átalakul, új kapcsolatokat épít, és olyan képességeket erősít meg, amelyek az életünk szinte minden területén hasznunkra válnak.

Amikor edzünk, a testünk sokkal intenzívebben dolgozik: gyorsabban ver a szívünk, nő az izzadás, felgyorsul az anyagcserénk. Mivel a szervezetünk nagy része vízből áll, számunkra az egyik legfontosabb feladat, hogy ezt a folyadékot folyamatosan pótoljuk. Ha nem figyelünk a hidratálásra, hamarabb elfáradunk, romlik a teljesítményünk, és a regeneráció is lassabb lesz.

Amikor az ember gyümölcsről beszél, legtöbbször az almára, narancsra vagy bogyókra gondolunk – de van egy olyan kevésbé ismert gyümölcs, amely táplálkozási szempontból különösen érdekes, mégis sokak számára meglepetés: a kaktuszgyümölcs vagy más néven prickly pear (magyarul fügekaktusz-termés).

Amikor ízületi fájdalommal küzdünk – legyen szó térdről, csípőről vagy kézről –, legtöbbször nekünk is az jut eszünkbe, hogy valamilyen fájdalomcsillapító tabletta vagy erősebb gyógyszer jelenthet megoldást. A szakértők szerint azonban a leghatékonyabb segítség sok esetben nem a pirulákban, hanem a mozgásban rejlik. A kopásos ízületi betegség, az osteoarthritis esetén jelenleg nincs olyan gyógyszer, amely valóban visszaépítené a porcot vagy megállítaná a folyamatot. A készítmények többnyire csak a tüneteket enyhítik, miközben az ízület állapota alapvetően nem változik.

A „Száraz január” egyre népszerűbb kihívás világszerte: január hónapban tudatosan nem fogyasztanak alkoholt – akár azért, hogy kipróbálják, milyen hatással van a testre, akár azért, hogy egészségesebb életmódot alakítsanak ki. A Hamu és Gyémánt cikke arra koncentrál, mi történik akkor, amikor január után sem térünk vissza az alkoholfogyasztáshoz, vagyis hogyan tartható fenn a tudatos alkoholmentesség februárban is.

Az állatasszisztált terápia (Animal-Assisted Therapy, AAT) egy olyan, egyre népszerűbb terápiás módszer, amelyben képzett szakember és erre a célra külön felkészített állat dolgozik együtt a klienssel meghatározott terápiás célok érdekében. Nem azonos azzal, amikor egyszerűen megsimogatunk egy kutyát vagy macskát – ezt akár állatasszisztált aktivitásnak is nevezhetjük, amely nem feltétlenül terápiás céllal történik –, hanem egy tudatosan felépített, célirányos folyamat része.

Egy friss kutatás azt sugallja, hogy a közös vacsorák nemcsak az étkezésről szólnak, hanem szerepet játszhatnak abban is, hogy a serdülők kevésbé kockáztassák a dohányzás, alkohol, e-cigaretta vagy kannabisz használatát. A tanulmány az Egyesült Államokban, több mint 2 000 12-17 éves fiatal és szüleik bevonásával készült, és azt vizsgálta, milyen kapcsolat van az étkezések minősége — tehát például a közös beszélgetések, zavaró tényezők hiánya, illetve az együtt töltött idő élvezete — és a serdülők szerhasználati viselkedése között.

Egy új, nagyszabású ausztrál–brit kutatás meglepően egyszerű, mégis figyelemre méltó következtetésekre jutott arról, hogyan befolyásolhatják apró életmódbeli változások egészségi állapotunkat és várható élettartamunkat. A vizsgálatban közel 60 000 ember adatait elemezték az Egyesült Királyság Biobank nevű egészség- és életmódnyilvántartás segítségével, amelyben a résztvevők fizikai aktivitását, alvási mintáit és étrendi szokásait hasonlították össze az egészségi állapotukkal és a számított élettartammal.